Történetünk
A község 1299-ben tűnt fel bizonyos Miklós birtokaként. Az egy évvel később kiállított oklevél arról értesít, hogy Ákos nb. István országbíró e települést leányának adományozta. 1318-ban I. Károly király az Ákos nemzetségből hűtlenségük miatt elvette és a Gut-Keled nb. Bátori Bereck fia Jánosnak adta. Ettől kezdve az ecsedi vár tartozékaként az uradalom sorsában osztozott. 1613 után az erdélyi fejedelmek ( Bethlen, majd Rákóczi György ) birtoka lett, II. Rákóczi Ferenc halála után leánya, Júlia kezével Aspremont gróf kapta meg, így megmenekült az elkobzástól.
1724-ben Károlyi Sándor az Aspremont családtól megvette a birtokot, svábokat telepített be és ettől kezdve 1945-ig a Károlyiak nagykárolyi uradalmának része volt. A századforduló után a XVIII. századi német telepítésű község markánsan megőrízte kulturális elkülönültségét , de az asszimiláció erőteljesen megindult.
A Trianoni békeszerződés a községet a nagykárolyi vonzáskörzetből kiszakította. Az új vonzáskörzet a Mérktől 20 km távolságra lévő Mátészalka és Nyírbátor nagyközségek lettek. Ez időponttól számítható a sváb kultúra hanyatlása, hiszen a sváb települések ( Csanálos, Fény, Börvely ) Romániához kerültek. A zárt sváb települések területi egysége felbomlott.
Az I. világháborúban a nagyközségből 26 fő halt hősi halált. A II. világháborút követően a településről közel 300 főt hurcoltak el az un. „málenkij robotra ” a Szovjetunióba sváb származásuk miatt. Ez az az időszak, amikor tömeges névváltozási kérelmek voltak, pl: Reszlerből Révész, Linzenboldból Losonci, Schrekből Somogyiak stb. lettek.
Az 1960-as tsz szervezés zökkenőmentesen ment végbe, aminek az a magyarázata, hogy a sok megpróbáltatást átélt svábság nem kívánt újabb megpróbáltatásokat átélni.
A község 1990. évi közigazgatási besorolása: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében független polgármesterrel és független képviselő-testülettel rendelkező nagyközség.
Mérk jelképei
Mérk Nagyközség Képviselő-testületének 1/2003/I.29./Kt. sz. rendelete a helyi címer és zászló alapításáról és használatának rendjéről
A Képviselő-testület tagjai átérezve felelősségüket Mérk nagyközség településéért, azon elhatározásra jutottak, hogy községünk részére készüljön címer és zászló, amellyel múltunknak emléket állítunk, erőt merítünk a jelenbe és üzenünk településünk jövő nemzedékének.
A címer az a jelkép, ami a zászlón is tükrözi az elődök településük iránti szeretetét, a szülőföld megbecsülését, megélhetésük forrását. Megmutatja azt az elszántságot, erőt és küzdelmet, ami bizonyítja azt, hogy mindig és mindenhol érdemes jót és jól tenni, példát mutat hősiességből, emberségből, az embert próbáló időkből.
Írásos források községünket többször úgy tüntetik fel, hogy háborúban, tűzvészben, járványokban elpusztult, de mindig újra éledő falu. Az újjáépítések során mindig szebb lett, de a benne lakókat mindig izgatta a múlt emléke, hogy mikor és hogyan keletkezett településünk.
A nép emlékezetét mindig a népmesék, mondák, legendák szövik át.
A Képviselő-testületünk a nép emlékezetét használja fel, amikor a helyi címert és zászlót jelképként határozza meg.
Legenda
Egy régi már-már elfelejtett legenda szerint Báthori Gábor seregével a török ellen vonult.
Vonulásukat egy félelmetes sárkány próbálta megakadályozni, amit csak úgy lehetett elhárítani, ha valaki megvív a sárkánnyal. Báthori Gábortól megkérdezték, hogy ki mérsz-e állni ellene? A válasz: merek. Ahol ez a szó elhangzott, azon a helyen később egy falu keletkezett, neve a merek szóból Merk, majd Mérk elnevezéssel állandósult.
A legenda szerint a vitéz először a vállán sebesítette meg a sárkányt, azon helyen Vállaj község jött létre. Majd legyőzve a sárkányt, tetemét a csalánosba dobta, itt lett Csanálos község .
A címer azt a pillanatot ábrázolja, amikor a bátorság próbájaként, a vitéz párbajra készül a sárkány ellen.
A Képviselő-testület ezt a pillanatot örökítteti meg címerként, örök időkre az utókor számára.
Címer
A pajzs formája egyenes állású, csücskös talpú, arányrendszere a klasszikus 8:7 (hosszúság, szélesség) arányt tartja.
A címer ábrái – címerképek – és mázai, a pajzsmezőben a helységnév – MÉRK – keletkezésének helyi legenda feldolgozását tartalmazza, valamint az itt élő emberek évszázados munkáit és vágyait.
A címerképek együttesen adják a történetet, a felhasznált alakzatok formái a kialakult címertani szabályoknak megfelelőek – síkszerűen stilizáltak – színezésük a heraldika máz – szín és fém – követelményeinek megfelelőek.
A pajzsot a pajzstalp elejétől a pajzstalp baloldaláig – az alsó harmadban – egy domború ív osztja ketté.
Az ív alatti rész a környék földrajzi jellegeire utal. Az ívelt dombforma és ennek sötétzöld máza a környék termékeny mezőgazdasági mivoltára utal, a domb alján áthúzódó három világoskék hullámzó sáv a környék mocsaras, vizekkel átjárt jellegét, és a község mellett húzódó Kraszna folyót jelképezi.
Az ívelt mező a címerben szereplő két címerkép alátámasztására, tartására is szolgál.
A legenda főszereplői jelennek meg a címer felső kétharmadában, egységes világoskék mezőben, amely a háttérként szereplő égbolt színét adja.
A pajzsmező jobb oldalán egy képzeletbeli alak a sárkány, amely a gonoszság, a rossz , az ördög jelképe a keresztény hit világban. A sárkány négylábú, a heraldikai szokásoknak és elvárásoknak megfelelő alkotó elemekből áll. A sárkány a címer közepe felé fordulva egy lábon áll, másik három lábával támadó állást felvéve, vicsorgó szájával szembe fordul az őt támadó páncélos vitézzel. Máza heraldikai szabálynak megfelelően arany-sárga.
A pajzs bal oldalán, jobb felé fordulva, szemben a sárkánnyal áll a címer fő alakja, a páncélos vitéz. Ő az a legendabeli vitéz, kinek kapcsán a község a nevét kapta – a gonosz legyőzője, a tiszta erényeket képviselő keresztény páncélos lovag – ezüstmázzal. Bal lábával előrelépő, támadó állásban feje fölé emelt, lesújtani készülő karddal indul a viadalra. Öltözete stilizált páncélos lovagi öltözet és felszerelés, a lovagkornak megfelelő egyenes karddal, leeresztett sisakrostéllyal, vörös mázú, nagyméretű, háromszögű pajzzsal, a pajzsot kitöltő kettős kereszttel (crux patriarchalis), amit a nemzetközi szakirodalom magyar keresztként ismer.
A két címerkép – sárkány és a lovag – méreteit és arányait tekintve megközelítőleg azonos, amely a gonosz és a jó – mint hasonló méretű erők – heroikus küzdelmét kívánja érzékeltetni.
A címeren megtalálhatók a természet világából vett szerves és szervetlen természeti alakzatok, az ember alkotta tárgyak és a képzeletbeli alak is, így szinte teljes egészében átfogja ez a címer a heraldikai ábrázolások alakzatait.
A címert barokk stílusú sallang keretezi, az alsó részt kivéve, ahol MÉRK község neve található hasonló stílusban kialakított zöld elejű és arany hátuljú szalagon. A szalag szimmetrikus, de a két oldala más-más mázazású. A címer jobb oldalán – a sárkány felől – sötét szürke és vörös – a küzdelmek, szomorúság, vér, pusztulás, a címer bal oldalán – a lovag felől – a szalag zöld és arany színű – a megújulás, az élet, a remény és a gazdagság – jelképeiként.
(A címer tervezője: Dániel Péter tanár, Nyíregyháza Tanárképző Főiskola, Rajz tanszék)
Zászló
Fehér alapú zöld-arany farkas fogazatú keretű, melynek a közepén helyezkedik el a címer. A zászló felső sarkában zöld, az alsóban arany bojttal.